Vasárnap délután 14 órától Tolnay István a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese hirdette Isten szavát a 118. zsoltár szavai alapján: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. Nyissátok ki előttem az igazság kapuit: bemegyek és hálát adok az Úrnak! Az Úr az Isten, Ő adott nekünk világosságot. Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete.” A ravatalozó igenis tekinthető egyfajta templomnak, mivel Isten vigasztaló szava és örök életről szóló tanítása hangzik ott. Isten áldja meg a kezek munkáját, hogy Krisztus gyülekezete gyászában reményt és vigasztalást találjon nemzedékről nemzedékre! – mondta az esperes. „Én élek, ti is élni fogtok.” (Ján 14,19) – olvashatják majd a gyászolók az fekete úrasztali terítőről, minden alkalommal.
Nagy Attila magyargéresi lelkipásztor először Istennek adva hálát, mondott köszönetet mindazoknak, akik munkálkodtak az építkezésen. Az építkezés nagy részét a gyülekezet önerőből végezte, de a közhivataloktól (Megyei Tanács, Bélteki Önkormányzat) is kaptak támogatást.
Az ünnepségen az ifjak és a gyermekek verses összeállítása, Erdei D. István parlamenti képviselő köszöntő szavai után szeretetvendégséggel várta a vendégeket a gyülekezet. A testvérgyülekezetek képviseletében együtt örültek az örülőkkel a szatmárhegyi, erdődi és kismajtényi lelkipásztorok és gyülekezeti tagok. Isten adjon vigasztalást az erre elkülönített helyen, és nemcsak!